A borkedvelő társadalom életében nem maradhat figyelmen kívül az „Év Bortermelője 2022” cím büszke tulajdonosa, Ifj. Figula Mihály sem. Ahogy sokan mások, mi is megkerestük őt néhány kérdéssel.
Az édesapád pontosan 20 évvel ezelőtt nyerte el az „Év Bortermelője” kitüntetést, és te is jó ideje a jelöltek között voltál. Felfogható ez az elismerés úgy, mint az édesapád megerősítése onnan föntről, hogy jó úton haladsz? Milyen érzések kavarogtak benned? Számítottál rá, hogy a 2022-es évben te kapod ezt az elismerő díjat
Bíztunk benne, igen. A családon belül nagyon fontos dolog, nagyon örülünk neki, és büszkék vagyunk rá, hogy édesapám munkáját úgy tudtuk tovább vinni, hogy mi is kiérdemeltük ezt a díjat. Azt, hogy jó irányba haladunk-e, az is alátámasztja, hogy az alap koncepción nem változtattunk, hanem mi is csak próbáljuk magasabb szintre emelni édesapám munkáját.
Akkor, ha jól értem, inkább a tradíciókat folytatjátok, nincs tervben semmiféle radikális változás?
Alapvetően az a koncepció, amit a szülők kijelöltek, a fő csapásirány, a termőhelyi borok készítése, és ezt mindig szem előtt tartottuk. Nem mondanám, hogy nem vagyunk innovatívak, sok új eljárást alkalmazunk, modern gépekkel dolgozunk, de valóban, sok mindennel nem foglalkozunk, ami piacilag sikeres lehetne, mert akkor veszítene az értékéből az alaptevékenység.
Mitől lesz egy termőhelyi bor egyéni? Mi a legmeghatározóbb tényező egy ilyen bor készítése során, és mi teszi a Figula borokat ilyen kiemelkedően magas minőségűvé?
Mindig azt szoktam mondani, hogy könnyű dolgunk van, mert Magyarországon nagyon jó adottságok vannak a borkészítéshez, kis túlzással élve, itt könnyű jó bort készíteni. Természetesen én csak a saját borvidékünket tudom dicsérni, de annyira jók az adottságok, hogy ha az ember valamilyen szinten felkészült szakember, akkor sokkal kisebb energiabefektetéssel el lehet jutni egy magas minőséghez.
Valóban rendkívüli adottságokkal rendelkezik a Balatonfüred-Csopaki borvidék, és már-már kötelező velejárója az Olaszrizling, amire a ti borászatotok is nagy hangsúlyt fektet. Mennyire volt tudatos ennek a megválasztása?
A borvidék kérdése már régen eldőlt, mivel anyai ágon a felmenőinknek itt volt birtoka, itt éltek több generáción keresztül, és mi is ezt folytatjuk. Fajta tekintetében számunkra nem nagyon volt kérdés, hogy szerintünk Magyarország legerősebb fehérbor-szőlőfajtája az Olaszrizling. Rendkívül jól közvetíti a termőhelyi adottságokat, nagyon szépen meg lehet rajta keresztül mutatni dűlőt, sőt parcellát is. És ezen felül úgy tűnik, egészen jól alkalmazkodik a megváltozott éghajlati körülményekhez, ami ma már nem elhanyagolható szempont. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ha termőhelyi bort kell készítenünk, arra az Olaszrizling a legjobb fajta.
Úgy tűnik, a borértő közönség is ezen az állásponton van, hiszen nem véletlen, hogy előző évben te vehetted át ezt a neves díjat. Érzékelhető a borászat életében ez a hírnév, akár kereskedelmi szempontból is?
Az igazság az, hogy mivel nem növekszünk, tehát ezt a 30 hektárt műveljük most már hosszú évek óta, az erről származó bor eddig is elfogyott. Viszont igen nagy a publicitása a díjnak, ennek köszönhetően nagyon sok bemutatón vettünk részt, rengeteg helyen megjelentünk és prezentáltuk a borainkat, tehát abszolút pozitív ilyen szempontból az elismerés utóélete. Összességében egy rendkívül intenzív éven vagyunk túl, ha szabad így fogalmaznom, és a szüret még hátra van!
A munkálatok java még csak most kezdődik ezek szerint. Mi várható a mostani évjárattól? Mik a kilátások a terméssel kapcsolatban, jó alapanyag lesz a megszokott prémium minőséghez idén is?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, rengeteg csapadék esett egész nyáron, és ahogy értelemszerűen a mennyisége sem, úgy az eloszlása sem a mi kívánságunk alapján alakult. A saját területeinken egyelőre egészséges a növény, de attól tartunk, hogyha szüretig sok esőt kapunk, akkor komoly problémák lehetnek. Úgyhogy veszélyes időszak elé nézünk növényegészségügyi szempontból. Viszont mivel nem volt olyan forró a nyarunk és az augusztus most egészen az én gyerekkoromat idézi ezekkel a 20-25 fokokkal, ha lenne egy szép, száraz időszak, akkor ebből szakmailag egy kiugróan magas évjárat is születhetne. Ahogy tavaly egész évben azért könyörögtünk, hogy bár lenne egy kis eső, most mindenki azért könyörög, hogy álljon el az eső, de hát ilyen a mi szakmánk.
Reméljük az időjárás kegyes lesz, és megadja a lehetőségét az extrém évjárat kiteljesedésének. Ennek fényében, illetve akár ettől abszolút függetlenül folynak újító kísérletek a Figula pince mélyén? Kerültek a látótérbe új fajták vagy házasítások esetleg?
Telepítettünk Furmintot, már hosszú évekkel ezelőtt, mivel anyai nagymamám, mint egy két lábon járó lexikon szolgáltatta nekünk az információkat, hogy régen a borvidéken vegyesen telepítették ezt a fajtát az Olaszrizlinggel, és értelemszerűen egy szüreti időpontban is szedték, és nagyon jó borok készültek belőle. Mi is most már évek óta csináljuk és játszunk ezzel, elég jó eredményeket elérve. Fajta tekintetében tehát nekünk az Olaszrizling, a Furmint, illetve a Kékfrankos van a fókuszban, de számos más fajtával is foglalkozunk. Ami pedig a szőlészetet illeti, úgy gondolom, nagyon sok újszerű beavatkozásra lesz, sőt már van is szükségünk ahhoz, hogy ilyen szélsőséges időjárás mellett tudjunk segíteni a növénynek. Sokféle eljárást alkalmazunk, például a talaj mozgatása, vagy éppen pont a nem mozgatása, az évjárattól függően meghatározó jelentőségű. A lomb menedzsmenttel, amit már évek óta végzünk, úgy próbáljuk kialakítani a lombfelületet, hogy ne kelljen túl korán szüretelnünk, hiszen az előző években annyira forrók voltak a nyarak, hogy a fotoszintetizáló felület csökkentésével kellett játszanunk, szerencsére nagyon jó eredményekkel. Alapvetően mindent próbálunk megtenni, amivel a szőlő egészséges fejlődését tudjuk biztosítani. Ez persze állandó együttlétet igényel, de már rövid távon is nagyon komoly eredményeket lehet elérni, ha az ember odafigyel, és együtt lélegzik a környezetével.
Rengeteg munka van, akár csak egyetlen palack bor előállításában, a természet és az alkotó részéről is, és ezek jelentős része, ahogy azt te is kifejtetted, az embertől teljesen független tényező. Ha mégis lenne egy minden fizikai- és természeti erőt áthidaló kívánságod, amit a borászatodra fordíthatnál, mi lenne az?
Ha egyetlen egy kívánságom lenne, lehet, hogy egy roppant egyszerű kívánság, de nagyon jó egyben, hogy ne okozzon mindennapi nehézséget 30 hektár szőlő ilyen szintű művelése. Hogy ezt a rengeteg munkát kevesebb energiabefektetéssel, könnyebben tudjuk elvégezni
Korábban már említetted az anyai ági felmenők jelentős szerepét a borászat életében, az imént szóba került a mindentudó nagymamád. Van olyan emléked gyerekkorodból, ami meghatározó szerepet játszott abban, hogy végül a szakmán belül ilyen magaslatokra törj?
Ha más nem is, magának a szőlőnek, a bornak a folyamatos jelenléte az életünkben, már gyermekkorban is. Elképzelhetetlen volt egy vasárnapi ebéd vagy egy szombati vacsora anélkül, hogy ne legyen bor az asztalon és ne kerüljön szóba az éppen aktuális feladat a pincében, a szőlőben. Hogyha ez úgy, mint nálunk, már egy életstílussá válik, akkor az ember észrevétlenül is ezzel kezd el foglalkozni. Természetesen igyekszünk folytonosságot létrehozni, mi is próbáljuk úgy nevelni a gyerekeket, hogy ne legyen kérdés, hogy érdemes folytatni a szakmát, mert ezáltal ők is többek lesznek.
Szívből gratulálunk a díjhoz, kívánjuk, hogy a Figula Pincészet még hosszú-hosszú évekig ellásson minket szebbnél szebb borokkal a Balaton-felvidékről.